A piercing angol eredetű szó, jelentése eredetileg áthatolás, szúrás. Tehát a piercing egy lyukat jelenet amibe behelyezik magát a testékszert.

A piercing nem egy új a modern kor találmánya több ősi kultúrában is fellelhető, legjellemzőbben a primitív népeknél. A legelső piercingek növényi és állati nyersanyagokból készültek amiket nemesfémekkel díszítettek.  A természetese készen fellelhető alapanyagok, vágással véséssel, karcolással tették még szebbé.

Ma az ékszerek alapanyaga már szövetbarát orvosi fém(316L), titán, vagy nióbium lehet.
A megmunkálásnál arra törekednek hogy az ékszerek felülete sima, egyenletes vastagságú legyen.

A piercing hordását általában különböző elvek indokolhatják, ezek általában vallási, kulturális, vagy csak egyszerűen a test díszítésé a cél.

Az ősi ékszereknek nem csak díszítő szerepe volt, hanem egy egyénnek a rangját, csoportban vagy törzsben elfoglalt szerepét jelezte mások számára.

A piercing megtalálható, a föld minden kontinensén, észak- és dél-amerikai indiánoknál, afrikai, ázsiai és ausztráliai népeknél.  A fülkagylójukban nehezéket viselő, a kayan-kenyah népcsoporthoz tartozó nők Sarawak malajziai tartományban; észak- és dél-amerikai indiánok körében az átfúr alsó. És néha a felső ajakba helyezett tányér alakú fa; számos fekete bőrű népcsoporthoz tartozó nők viselnek az orrukban ébenfa- vagy bambuszpálcika.

Az ókori Egyiptomba a királynők privilégiuma volt a köldökékszer, az ókori Rómában a férfiasságot jelképezte a mellbimbóba helyezett karika. XIV. Lajos korában a felsőbb osztályok hölgyeinek eleganciáját jelezte a mellékszer.

A mali peul törzs másik fajta piercinget használt a fülkagyló teljes mentén apró ezüstgyűrűket helyezett el. A függelékek a gazdagsás és a csábítás jelképei voltak.